Bár még alkalmam nem volt rá, már is furcsállom, hogy 2015-ös dátumot kell vésnem bármilyen papírra is. Sok mindent várok az új évtől, változásokat, teljeskörű reménysugarakat vetek ki az újabb évre, nem elhagyandó az a tény sem, hogy nem teljes 5 na múlva betöltöm a huszadik életévem, kilépek a tizenéves picsa korból (ne vegyétek magatokra tizenévesek!) és átlépek az unalmas egyszerű húszba. Nem fogok változni semmit sem.. ugyanaz az idióta lány maradok, aki eddig is voltam, semmivel sem érzem magam komolyabbnak sem a tizennyolcadik után, sem a huszadik után, ezek csak számok nincs jelentségük. 

Természetesen nem én lennék, ha az újévem nyugodt lelkiállapottal és idegrendszerrel telt volna el, az év elsőnapján ugyanis nekem megint zokogógörcsben kellett kitörnöm és telefonálnom és veszekednem. Történetesen a téma ugyanaz, az ÉN párom exe. Hihetetlen mekkora pofa kell, ahhoz hogy ily gusztustalanmód belepofátlankodjon az én jókedvembe! Nem baj, egy dolog biztos és egy valamiért megérte: Én tuti elbasztam az estéjét. Ne gondoljátok, hogy én vagyok a gonosz.. ő a szar szemét utolsó tetü cébetűskurva. Hihi, ez jól esett, de most csapok az asztalra és többé említést sem szeretnék róla tenni, mert ez a hely itt csak az enyém, ide nem fog bepofátlankodni, rohadjon meg új év alkalmával és remélem a 2015-ös évet, már nem fogja túlélni. Ó, igen megint én vagyok a gonosz. Sajnos ti nem tudhatjátok mit művelt velem két éven keresztül, hány álmatlan éjszakát okozott és hány heg ékeskedik a karomon miatta. 

Most, hogy sárgasággal kihúztam a felsősort, úgy döntöttem a vastagbetűs részek kódját átírom sárga háttérre, bármennyire sem passzol a pasztellkék összhatáshoz. Nekem baromira tetszik. 

Nem akarok többé félelemben élni, nem akarok gyűlöletben élni, istenem annyira összevissza írok, hogy az már fáj, de sajnálom, így jönnek sorban. Félelemben élek és nem merek hazamenni mai napig a nevelőapám miatt, mert itthon van, utálom ezt az érzést, szerencsére nekem már nem kell vele egyházban élnem. Nem akarok gyűlöletben élni, leakarom zárni a múltat a rossz emlékeket, a párom exét, ő az akinél nem tudok jobban gyűlölni senkit sem, tönkre tett.. idegileg.. önbizalom terén.. minden téren.. Kísért a múlt, egyszerűen képtelen vagyok lezárni, sokszor csak fekszem az ágyon és a plafont bámulva törnek rám az emlékek, hol a régi otthonomból, hol erről a dögribancról és egyszerűen sötétfátyolként borul rám a rossz kedv, ami végül kin csattan megint? Hát a páromon. Elakarom hagyni a múltat, leakarom zárni... elakarom temetni. 

Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :)

Bár, ilyen időnél még nem tartunk (szerencsére) de rettenetesen hideg van, szószerint összefagyok, még a ház sem melegedik fel annyira, mint én szeretném. Ez egyre csak rosszabb lesz, az idő hűl lefele, mint állat én pedig szomorúan veszem észre, hogy napról-napra egy jégcsappá válok. Adott a ma reggel, eldöntöttem, hogy játszani fogok egy kicsit a Huskymmal, neki persze tökéletes az időjárás, hiszen benne van a vérében... na mindegy, szóval kiléptem az ajtón és abban a pillanatban pofáncsapott a decemberi enyhe orkán, így köszöntem neki és irány vissza a védelmet nyújtó házba. 

Mindenféle gondomat, bajomat tetőzi a végkifejlet, hogy megbetegedtem, tudniillik, hogy cseszett ritkán vagyok beteg, de ilyenkor rettenetmód hisztérikus állapotba bírok kerülni. Jelenleg kiszakad a torkom a helyéről, leszakad a hátam, kiakar mászni a tüdőm a helyéről az orrdugulásról, pedig a jóízlés érdekében inkább nem beszélnék. Szegény párom pedig mindennek részese, tűri a hisztimet, kínlódásaimat, de hát mit is tehetne? Összekötöttük az életünket, muszáj neki. Időközben tartottam kettőperc szünetet miközben a párom elolvasta az eddig írottakat, és állítása szerint nekem is tűrnöm kell 1-2 dolgot, nos a mégjobbízlés esetében ezt a témát sem fírtatnám. Köszönöm. 

Holnap szilveszter, mjad újév, szeszett sok tanulni valóm van, holnap jön öcsém és együtt ünnepeljük az újabb évet az életünkben, ő depizik egy lány miatt, aki meg sem érdemli. Én pedig.. én pedig csak próbálom élvezni az új életem, az új környezetemben, pozitív kilátásaim vannak 2015-re. Remélem minden sikerül. Fogadalmak? Semmisem. Úgy sem tartom be, két célkitűzésem van.. tökéletes érettségi és felvétel a kiválasztott egyetememre.

Így van, rettenet mód utálom a nyitó posztokat, mert ilyenkor nem tudok miről írni, írnom kellene valamit magamról, talán? Vagy rögtön a dolgok közepébe vágni és akkor nyomatni az unalmas hülyeségeket? Nem tudom.. egy biztos, a blog nem mindennapos lesz, sokszor lesznek töltelék képek, idézetek, mert egyrészt ez az egész oldal nekem csak egy tárhley, ahol tárolom az érzelmi kirohanásaim, boldogságom, bánatom, dühöm, ezáltal is megóvva harmónikus kapcsolatunkat párommal. Hirtelen haragú vagyok, az biztos. Nem lehet mindenki tökéletes, nem de? 

Nem akarom későbbiekben két soros maszlagokkal telenyomni az oldalt, csak hogy növeljem a blogbejegyzések számát. Ha lesz miről írnom, beszámolnom akkor írok, vagy ha találok egy érdekes cikket, amit úgy érzek muszáj megosztanom, akkor megteszem. 

Viszont a biztos dolog mindenben, hogy már is hiányzik a nyár.. a meleg, a kellemes hűvös szél és zöld világkép. Gyűlölöm a telet, nincs olyan dolog, amit jobban utálnék a téltől, na jó egy ember talán létezik... 

Biersack voltam, sziasztok!